2009. máj. 4.

Tizenkét éves illatozás

Bár már rég jelentkeztem,azért készítettem pár dolgot nem lazsáltam,csak éppen nem volt kedvem írni.Tele voltam-vagyok ön sajnálattal,de majd összeszedem magam,mert ahogy mondják:az én problémámat senki sem tudja megoldani,csak én magam. Hát jöjjenek inkább a képek.Ennek a kötött mellénynek története van.Ahogy most utólag számolgattam, körülbelül 12évvel ezelőtt kaptam fonalakat egy távoli rokonomtól.Nem tudom megmondani hogy mivel kezelték a fonalat,vagy hány deci parfümöt öntöttek rá,de borzasztó szaga volt.Ahányszor elővettem hogy kötök,mindig rosszul lettem tőle.Szédültem,megfájdult a fejem,felfordult a gyomrom.Folyamatosan szellőztettem,kint volt a szélben és a napsütésben ,de az erős szag egyszerűen csak nem csökkent.Soronként próbáltam kötni ezzel a csipke mintával és hónapokra félre tenni,mert ugye egy gombolyagot nem lehet kimosni.Borzalmas volt,de mindig kötögettem egy kicsit belőle, és hát íme végre elkészült az alig 12 éve és pár hónapja elkezdett mellény.Azért még mellékesen megjegyzem,hogy közben négyszer költöztünk is,ezt is belelehet számítani a késedelmes befejezésbe.:))
Mit szólnának ehhez a lucaszék készítői?:)
Készítettem még egy pár darab virágot is az ablakokba.Itt már csak egy része látható,mert közben már elajándékozgattam és készül két újjabb táska is,arról majd később készítek képeket.


2 megjegyzés:

szmari írta...

Nosztalgiám támadt, látva a kész művet. Úgy 23 éve kezdtem, és kb 15évig kötögettem én is bőszen. A minap kezembe is akadt az egyik expulcsim, a nagylányom magához vette, de nem vitte rá a lélek, hogy felvegye. (Egyébként egy lánykori mellényem a három lány között nagy népszerűségnek örvend).
A mellényed nagyon szép lett, a színe is tetszik, az illatát nem érzem :-)).
Majd egy fénykép erejéig én is előszedem a régi darabot...már a mérete is lenyűgöző, ami 1-2 gyerek után még az enyém volt :-))
Azóta is előfordult, hogy kötni akartam, de biztos nem gondoltam komolyan, közben rászoktam a haladósabb varrásra.
Mindenkinél előfordulnak nehezebb életszakaszok, időnként mind padlótfogunk... tudom ez nem vigasz, viszont a kreatívkodás jó terápia. Tapasztalatból tudom.
Fel a fejjel!

Jutus írta...

Köszönöm,kedves vigasztalás és milyen igaz.
Most megint kötök,igaz csak egy újjabb táskát,de így magam is lekötöm és imádom csinálni.
A mellényemnek pedig most már végre friss üde illata van.A méretekről pedig inkább nem is beszélnék,a régi méretekben lehet hogy hat év alatt elkészült volna!:))