2009. szept. 30.

Nagy utazás gondtalanul

Egy kedves olvasóm"szmari"kért meg hogy írjak arról ,mi hogyan készülünk a hosszabb utazásainkra,miként boldogulunk kettesben autóval a nagyvilágban,mivel sokan nagy procedúrának tartják és félnek nekivágni a nagy útnak. Az igazsághoz hozzá tartozik,hogy ez és a Horvátországi volt az első nagy és hosszú utazásunk.Eddig még csak kicsiny országunkat jártuk,bár nem mondhatjuk el magunkról hogy mindent láttunk már itthon,de én már nagyon vágytam látni a tengert.:))
Horvátországra egyáltalán nem készültem,mivel nem is tudtam hogy megyünk,mert a párom meglepett ezzel az úttal .Görögországi nyaralásunk szervezésével kapcsolatban nem is tudom mit írhatnék,már három éve készültünk erre a kirándulásra,de mindig közbejött valami és lefújtuk,hogy majd jövőre.Na most az idén azt mondta az én drága párom hogy őt már semmi sem érdekli, idén megyünk,úgy készüljek.

Először is vettünk GPS-t mert ezzel elvileg lehetetlen eltévedni, na én ezt megcáfolnám,mert több helyen is nekem kellett a térképet a kezembe venni úgy elcsellengtünk.:)) Azt azért hozzá kell tennem,hogy nem szabad nélküle elindulni külföldre,mert a táblák nem mindig úgy vannak kiírva,mint a térképen és ha eltéved az ember nagyon sok kellemetlenséget okozhat.

Nekünk egyébként is jól jött mert mi nem szoktunk az autópályán közlekedni.Ha már elmegyünk ilyen messzire hogy világot lássunk,akkor nem az autópályát akarom látni,hanem különlegességeket,ahol megtudunk állni és megnézni bármit ami tetszik,mint például Szerbiában a vízesést autópályán nem láthattuk volna.

Megcsináltattuk az ÚTLEVELEKET,elviekben nem kell,de olvastam a neten hogy egyes rendőrök kötekedhetnek érte Bulgáriában.Velünk nem foglalkoztak sem a határon,sem az országban, egyszerűen csak mutattuk az útlevelet és mondtuk hogy kempingezünk,erre azonnal átengedtek a határátkelőkön.Másokat átkutattak,nekünk legrosszabb esetben is csak a csomagtartónkat kellet felemelni.Rendőrök pedig sehol nem állítottak meg a két hét alatt,pedig Bulgáriában rengeteget láttunk.A lényeg az hogy bekell tartani a sebesség határt mindenhol,főleg a 60-as tábláknál.

Megcsináltattuk az EURÓPAI EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI KÁRTYÁT,ez gyorsan ment,mert bementem az egészségbiztosítási pénztárba és 2-3 óra várakozás után meg is kaptam.

Az autóval kapcsolatban pedig csak annyit tudok mondani,hogy a párom egy igazi ezermester,ezért nem félek elindulni autóval sehova,mert bármi történhet megtudja javítani.Persze előfordult már hogy kétségbe esett,hogy most mi lesz,mit csinál hogy javítja meg és akkor jövök én a kis "hozzáértő" megjegyzéseimmel hogy mi is lehet a gond és probléma ,akkor ő leint, elkezd szerelni és pár perc múlva már úton vagyunk.Tehát végeredményben a csacsogásommal megjavítom az autót.:))
Beszereztük az alapvető dolgokat,majd konzerveket vásároltunk különféléket.Megbeszéltük hogy főzésre a lehető legkevesebb időt töltjük.Lecsót,nyársalni való szalonnát és száraz kolbászt ,édes és sós kekszeket vittünk még magunkkal a konzerveken kívül.Első két napra pedig fasírtot ,sült húst és tepertős pogácsát sütöttem.Ez nagyon jónak bizonyult,mert még napok múlva is puha volt. A konzerveket pedig majdnem mindet visszahoztuk.:)) Odakint inkább gyümölcsöt ettünk,főleg az útszélén szedett fügéből ettünk sokat és a Görög óriás szemű szőlőből vásároltunk bőségesen. A kék kagylókat majdnem elfelejtettem,amit a tengerből szedtük.,isteni finom volt,pedig mikor elindultunk,akkor azt mondtam,hogy én azt megnem kóstolom!Hát sok mindent mond az ember,amit akkor épp komolyan gondol,de később megváltozik a véleménye. :)) És az étrendből nem maradhatnak ki az igazi helyi ételek.Mi a kebabot ,sült csülköt és a gyrost kóstoltuk meg.Ha finom gyrost akartok enni,ajánlom Sartin az Ovelixet,bár csak most is ehetnék egyet,na nem is igazán a gyrosért,hanem azért mert akkor most is ott lehetnék.!!:O

Az idegen nyelvvel kapcsolatban nem sokat tudok mondani.Egy nagy bevásárló központban vettem Görög utiszótárt.Ebből sokat meglehet tudni az ottani üzletekről,piacokról,múzeumokról,szokásokról ,közlekedésről és még szótár is van benne,ami azért jól jöhet. Megmondom őszintén,mi nem nagyon használtuk a szótár részét mert mindenhol megtudtuk magunkat értetni,ráadásul minden harmadik-negyedik üzletben magyar eladók is voltak.Mi a Halkidiki félszigeten voltunk ahol nagyon sok Magyar turista megfordul.

Szállással kapcsolatban pedig annyit tudok írni,hogy bármerre jártunk mindenhol láttunk kiadó szobákat,de előre is lelehet foglalni őket,rengeteg az utazási iroda.Mivel mi nem tudunk egy helyben megmaradni nem foglaltunk szobát,én a sátorozás híve vagyok inkább.Csak puha fekhely legyen,/amit megvarrtam magunknak/ha valahol nem érezzük jól magunkat,akkor 5perc alatt összepakolunk és már mehetünk tovább. Imádok vadkempingezni! Sokkal nagyobb élvezet nézni a csillagokat éjszaka a sátorból,reggel pedig a napfelkeltét mint egy zárt épületből,teljesen más a varázsa.

Ezt a képet is a sátorból,fekve készítettem,hát nem csodás?:O Tudom hogy sokan ellenzik,de akkor ők még nem voltak sátorozni,vagy pedig már elfelejtették az igazi szabadság érzését. Csak ajánlani tudom,hogy mindenki aki csak teheti mozduljon ki otthonról,nem kell félni az utazástól a problémáktól.A problémákat egy nagy kalandként kell felfogni,amiről életünk végéig mesélünk.Nem arról fogunk mesélni az unokáinknak hogy milyen tökéletes nyaralásban volt részünk itt és ott,hanem az érdekes kalandjainkról,amit épp nem úgy terveztünk.Húúú én is tudnék ám mesélni,bár ezek itthon történtek velünk és az már egy másik bejegyzés lenne.:))

Remélem tudtam segíteni és ha valakinek bármilyen kérdése lenne ,nyugodtan kérdezzen ,örülök ha segíthetek!!!


4 megjegyzés:

szmari írta...

Hű, ez jó volt! Nagyon köszönöm! Gondolom rajtam kívül még sokan elolvassák. Most még inkább azt mondom, hogy nagyszerű lehetett.
Az autópályával teljesen egyetértünk, én se szeretem, jobb a "kertek alatt", ahol van látnivaló... Még egy kis falu templomtornya is le tudja az embert nyűgözni.
És ez a kempingezés, na ilyenben kamasz korom óta nem volt részem,(talán túl kényelmes a családom) de egyszer be kellene vállalni. Sehol se szólt rátok senki e miatt ??? Itthon nem igazán kedvelik a vadkempingezőket úgy rémlik... bár itt minden másképp megy.
Igen, nagy kalandok kis hazánkban is előfordulna egy-egy utazás alkalmával, mindig van mit felemlegetni. Ezeket mi is lazán, poénra vesszük. Itthon...,hogy idegenben is menne ez így, azt nem tudom.
Ezt a bejegyzésedet mindenképpen olvasnia kell a férjemnek is. :-))
Nekem nagyon bejönne valami hasonló:-))Köszi!

Jutus írta...

Nagyon drága vagy Marika!
Görögországban nem kell félni kempingezni!!!Senki nem szól rád és rengeteg sátorozó van.Ott az emberek kiviszik a sátraikat tavasszal és őszig ott hagyják,senki nem nyúl hozzá.Sőt,ültünk Stavrosban a padon és többen is megálltak előttünk kocsival.Ott hagyták az autókat járó motorral,lehúzott ablakkal és bementek az ujságoshoz vagy a boltba.Itthon hogy tudnánk ezt megcsinálni?Annyira más világ,csak ajánlani tudom!!!:))

szmari írta...

Igazad lehet, mi szép kis országunkban semmi se megy egyszerűen. Ez pedig nagy kár, és az is, hogy más országoktól nem kifejezetten a pozitív dolgokat vesszük át...:-))

Jutus írta...

Teljesen igazad van Marika,de én bizakodom,hogy ettől rosszabb talán már nem lehet és most már a jót vesszük át a szomszédainktól,nem mással foglalkozunk.:O