2011. júl. 17.

Gyermekkorunk kedvenc ételei

Mmama kért meg  hogy szálljak be én is ebbe a kedves játékba.Nagyon hálás vagyok,hogy gondolt rám!!!
Gyűjtsük össze gyermekkorunk kedves ételeit, sültjeit a blogunkon !

Bizonyára mindenkinek vannak kedvencei, melyekhez akár kedves történetek is
fűződnek.
Emellett persze akadnak olyan ételek is , amiket nagyon nem kedveltünk.
A számot tekintve nincs szabály, mindenki annyi ételt sorol fel amennyihez kedve van.
Így jobban megismerhetjük egymás íz világát és egy kicsit nosztalgiázhatunk is.
Egy bloggernek 5 másikat kell meghívnia a játékba !
Akiktől szívesen olvasnám gyermekkoruk kedvenc ételeit :
Rolvisa
Rita
Örülök ennek a játéknak,mert megindultak az emlékeim hirtelen és csak zúdulna,zúdulnak! Szinte a számban érzem anyukám töltött paprikájának az ízét,én közel sem tudom olyan finomra főzni mint ő,isteni íze volt!!! Ha megkívánom apukám készít nekem  az övé is nagyon finom és jobban hasonlít a mamiéra!!!
Imádtam gyerekként a mákostésztát ,jaj és el ne feledjem az imádott cukros zsíroskenyeret.:))Sosem felejtem el ahogy az öcsémmel két kézzel fogtuk a nagy kerek 3kilós kenyér közepéből vágott szelet kenyeret,amit csak az udvaron ehettünk,mert mindig leperget róla a cukor és jöttek a hangyák,így az udvaron majszoltuk mindig.
Imádtam Lácz papám kerek piros szilváját Kunmadarason,amit azóta sem ettem,mióta "elhagyott bennünket".Emlékszem úgy 12-13 éves lehettem mikor készültünk a szilvával a piacra és én annyira segíteni akartam papámnak,hogy ne cipekedjen, rábeszéltem,hogy majd én tolom a biciklit/elől,hátul tele kosárral/ és ő csak sétáljon mellettem,hiszen már erős nagylány vagyok.Na hát azt látni kellett volna ,hogy az első lépés után elhúzta a súly az akkor még nagyon vékonyka testemet és ráborultam a biciklire,a rengeteg szilva pedig gurult minden felé!:DDD
Szegény papám rögtön eleresztett egy betyáros káromkodást,majd rám mosolygott és csak annyit mondott,na szedjük gyorsan össze mielőtt bezár a piac.:)) Ő mindig ilyen volt,imádtam őt!!!
Halála után sajnos kivágták a gyönyörű szilvafát az új tulajok.Mamiék szedtek belőle hajtást de sajnos az nem volt olyan finom  mint az öreg fa gyümölcse.Azóta is keresem azt az ízt,de már tudom hogy sosem fogom érezni többé.:( Na jól elkanyarodtam
De folytatom a sorolást és meg kell említenem Lácz mamám rácsos linzerjét,amit azért nagy büszkeséggel jelentem én is jól megtanultam,de a dicséret mindig az övé marad!!! Imádtam a frissen fejt tejet amit mamáék szomszédjában ittam,csak leszűrték és mire hazavittem a köcsögben a tejet,már csak félig volt,ó azok a szép idők!
Van még egy étel amit meg kell említenem,amit ma is nagyon szeretek: az apukám reggelijei.Hétvégeken mikor felébredtem már várt az asztalon a finom sült krumpli.A megmosott krumplikat betette a sütőbe,mikor megsült tálba szedte,konyharuhával letakarta hogy megpuhuljon alatta.Megpucolta,felszeletelte és sült hurkát,vagy sült szalonnát készített hozzá,mikor jobban ment esetleg egy kis sült kolbász,vagy egy szelet sonka került hozzá savanyúsággal vagy az imádott lila hagymával,finom citromosteával.
Ha télen megyek hozzá reggel,van mikor ilyen isteni hizlaló reggelivel vár most is.:))
Kedvencem  volt még a vadász csoki, a sokak által utált mese sajt,amit én imádtam,a fincsi és az a cukorka ami pirosra festette a szánkat belülről talán  mandula volt benne.De azt hiszem sorolhatnám még,mivel nem vagyok válogatós és igazán szeretek enni/na ezt látni is rajtam/.:))

Már így is hosszúra sikeredett ez a bejegyzésem,úgyhogy jöjjön amit utáltam.
Spenót,pacal,halászlé,kocsonya ezeket most sem szeretem,madártej,amiből nagyon kicsi koromban ,/amire én nem emlékszem/tele ettem magam annyira,hogy ki is jött,ezért nem tudom megenni azóta sem,ha megérzem az illatát rögtön hányingert kapok.
Viszont érdekes,hogy drága mamikám utolsó kívánsága madártej volt és neki megtudtam főzni,eszembe sem jutott hogy bajom van tőle,csak szegénykém már nem  bírt enni belőle.:( Na sok lesz már a szomorú történetből!
Befejezésképpen jöjjön az a két étel amit gyerekkoromban nem ettem meg a kelkáposzta és a tökfőzeléket,ma viszont már imádom!
Nos ezek az én kedvenceim és fújj ételeim.:))

7 megjegyzés:

mmama írta...

Örülök hogy belemerültél Te is az emlékeidbe.Keserédes :-(
A sült krumplinál viszont el nevettem magam:-)
Engem már nem érdekel hogy ha hosszúra sikeredik egy-egy írás, akkor is leírom , kiírom magamból.
Úgyis csak az olvassa el akit érdekel.

Jutus írta...

Mmama,szó mi szó,írás közben jópárszor könybelábadt a szemem,ezek az emlékek. Ó tudtam volna még mit írni,azóta eszembe jutott például gyerekkorom kedvenc papsajtja is.:))

Edina írta...

Tényleg jó kis "játék"! Imádom olvasni az ilyen történeteket...és most nagyot dobbant a szívem mikor Kunmadarast olvastam! Ezekszerint Jutus ide kötnek a gyökereid? Én is Kunmadarasi vagyok-sőt még most is itt élünk:)

Marika írta...

Jutus, jó volt olvasni emlékeidet.
én Berekfürdőre jöttem férjhez, régen:) Majdnem földiek vagyunk.23 éve Karcagon élek.

rolvisa írta...

Nagyon jó volt olvasni soraidat.
Mitha a saját gyerekkorom jött volna elő.
Az én Anyukám a kenyeres szakajtó kosárba bigyolálta be a sült krumplit, én is így teszem. Megvan a kosár. Pedig már én is 66 éves vagyok. és még nagyon sok tárgy, amit megőríztem.
Én is írok majd a blogomba és ftóim is vannak a régi, de mostanában készített ételekről.
Ma is a "görcs" leves volt az ebédem.majd irok róla.
Nagyon örülök ennek a kezdeményezésnek.

rolvisa írta...

Természetesen BUGYOLÁLTA(csomagolta)
Úgy be lelkesedtem, hogy nem figyeltem a helyes írásra.

Jutus írta...

Edina én sosem éltem ott,csak nyaraltam,de a szüleim oda valósiak.Minden évben odajártam nyaralni,imádtam!!!!
Marika, Berekfürdő a kedvenc pancsoló helyem és hozzá kötődik számomra az isteni somlói galuska.:))
Rolvisa a görcsleves kimaradt a felsorolásomból,pedig az egy olyan étel ami gyerekkoromban már a könyökömön jött ki,ma pedig már nagyon szeretem.:))